Bár még csak fél éve élek Berlinben, és azóta „főállásban“ a Kapitel Zwei padjait koptatom (nem árt, ha az ember legalább középfokon ért németül, csak a biztonság kedvéért, nehogy a tudtán kívül sült krumplit is kapjon a Bratwurst mellé, mikor nem kért), volt szerencsém némi tapasztalatot szerezni az álláskeresés útvesztőiben. Minden fővárosban, itt meg aztán különösképp igaz, hogy rengeteg a lehetőség, és egyben rengeteg a pályázó is. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy ha meg szeretnénk kapni egy állást, akkor nekünk kell a legfelkészültebbnek, legszimpatikusabbnak és legrátermettebbnek lennünk. Ebből kifolyólag, hiába vagyunk eredendően sokoldalúak, pontosan kell tudnunk, hogy mit akarunk, ahhoz, hogy valóban olyan munkát végezhessünk, ami tetszik.

Ha gyorsan szeretnénk állást találni, beszélünk pár nyelven, és nem vagyunk szégyenlősek például egy call centerben dolgozni, akkor a legegyszerűbb beadni az igényesen összeállított, aktualizált, javarészt a megpályázott pozícióra igazított önéletrajzunkat állásközvetítő cégekhez. Vannak kisebbek, nagyobbak, a maguk előnyével és hátrányával együtt. Az első személyes találkozás villámgyors, többnyire semmit, vagy csak nagyon keveset kérdeznek a jelentkezőről, és inkább az a célja, hogy az önéletrajz bekerüljön az adatbázisba, és emellett legyen egy „face check“, hogy első benyomás alapján a jelentkező képes lenne dolgozni az adott ágazatban. Állásközvetítő cégeket általában nagyobb vállalatok alkalmaznak, nem feltétlenül a saját HR csapatuk helyett, hanem gyakran amellett. Többnyire olyan pozíciókat adnak ki megbízott cégekhez, amikre vagy egyszerre több embert keresnek, vagy speciális képzettséget (IT területek), tapasztalatot, ritkább nyelvek tudását igénylik. Az ilyen elsőkörös interjúra sem különösebben kiöltözni, sem felkészülni nem kell, csupán oda kell menni egy kinyomtatott önéletrajzzal, némi elképzeléssel, hogy milyen típusú munkát végeznénk szívesen, és a kérdéseinkkel (amennyiben vannak). Ilyenkor tájékoztatást kapunk a nyitott pozíciókról, bekerülünk az adatbázisba, és ha valóban passzolunk egy cég elvárásaihoz, akkor hamarosan egy telefonos visszahívásra számíthatunk.

Budapesten az egyetem mellett egy évig egy elég sikeres állásközvetítő cégnél dolgoztam, és azt kell mondanom, eddigi tapasztalataim alapján nehezen összehasonlítható azokkal, amelyikekkel Berlinben volt dolgom. Itt a beiktatási folyamat még gyorsabb, még felkészültebb, nálam elsőre nyelvi teszteket sem végeztek. Bemutatták röviden a pozíciót, hogy mennyit keresnék és hogyan kerülnék állományba, mi fog történni az önéletrajzommal, majd tíz perccel később megkérdezték, van-e kérdésem, és ha nem volt, már ült is a következő a helyemen. Pikk-pakk, és egy lehetőséggel több.

Biztos vagyok benne, hogy nem minden állásközvetítő cégnél néz ki így a rutin, nekem hárommal van tapasztalatom személyesen és kettővel telefonon, a konzekvencia mindegyik esetben hasonló. Egyszóval, ha gyorsan kell valami és nincs különösebb elképzelés, érdemes több állásközvetítőhöz is beadni az önéletrajzot. És amíg ott őrölnek a malmok, elvégezni még egy hónap intenzív nyelvkurzust. 😉